A Hernád-áttörés

Még egy lehetőség adódott az idén, hála 20-nak és a munkahelyemnek! Keletkezett négy nap pihenő, amit a Tátra közelében tölthettünk. Ezúttal kettesben vágtunk neki az útnak, éjszakai műszak után, holtfáradtan, de nem bántuk. A poprádi Hotel Satel-ben foglaltam szállást, 3 éjszaka svédasztalos reggelivel 102€. Jó helyünk volt itt is, bár a panelhez szokott turisták biztosan jobban bírják az átszűrődő zajokat, mint én.

Hotel Satel Poprád központjában

A 313-as szobát kaptuk meg, körülnéztünk, beköltöztünk és eltettük magunkat másnapra. Kiadós alvás után úgy döntöttünk, hogy nem zaklatjuk a zergéket a Magas-Tátrában, hanem reggeli után irány a Szlovák Paradicsom elnevezésű nemzeti park.

Vitathatatlanul a Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik.
Ezt a területet, amely mindössze 142 négyzetkilométeres, a régi magyar leíró földrajzból
Gömör-Szepesi Érchegység néven ismerhetjük.

" A bizarr, karsztos geológiai alakzat az ősfenyvesek illatában és az alpesi meg kárpáti flóra teljes pompájában temérdek kristálytiszta vízfolyást, csermelyt, patakot, zúgót, zuhatagot, sőt több tavat rejt a mélyén. 
A helyi rendellenes mikroklíma életben tartja a havasi gyopárt, a természetvédelem oltalmában együtt él itt a medve, a hiúz, a farkas és az ember.
(Megtalálható még: 1950 féle lepke, a pataki pisztráng, angolna, köviponty, szalamandrák, keresztes vipera, sasok, sólymok, ölyvek, zergék, őzek, szarvasok, vaddisznók, vadmacskák.)
A legmagasabb vízesés 60 méterről zúdul le, ezer méter feletti csúcsból 21-et találunk.
A gyalog végigjárható kanyonok némelyike százötven-kétszáz méteres falak között húzódik és helyenként egy (!) méter széles.
E varázslatos világban a relatív szintkülönbség 723 m, ami nem csupán szédítő látványossággal, de rendkívül kemény túrákkal szolgál." - olvashatjuk egy útikönyv leírásából.

A plakát-térkép

Mi Podlesoktól indultunk, csakúgy, mint két éve, ez a Paradicsom leglátogatottabb bejárata, Poprádtól délre 15 km autókázásra. A parkolásért rögtön elkértek 2€-t, de legalább biztonságban hagyhatjuk a kocsit a túra idejére. Az indulási ponton több étterem, büfé áll rendelkezésre, bár talán olcsóbb, ha viszünk magunkkal. Hatalmas térképen választhatjuk ki a teljesíteni kívánt útvonalakat, de nem árt az óvatosság, több jelzés csak egy irányban, lentről felfelé járható.

A sziklaperem és a "fizetőkapu"..

A kék túraúton indultunk, majd a zöld jelzést követve fel a Klastorisko menedékházig, és a sárgán  majd a piroson leereszkedtünk a kiindulási pontig. Több helyen is létrás szakaszt jelzett a térkép, ezek közül  a zöld volt egy irányban mászható. A többi kétirányú, bár később kiderült, hogy itt is csak tenyérnyi helyen térhetünk ki egymás elől.
Elindultunk...
Kellemetlen betonozott úton kezdődött a túra, majd beváltott az erdős részre, de még semmi különös nehézségbe nem ütköztünk. Már lemondtam arról, hogy izgalmas lesz a nap, de kár volt elhamarkodottan ítélni.
Negyedórás gyaloglás után elértük a sziklaperemet és megláttuk a Hernádot, majd a rajta átvezető hidat is.

Hernád a hídról

A hídon átérve a kis fülkében ott hagytunk 3€-t. Ezt általában minden útvonal kezdetén kifizettetik velünk, ebből a pénzből tartják karban a láncos biztosításokat, a sziklába rögzített lábtörlőhöz hasonlító vasrácsokat, dorong- és vaslétrákat. Nem sajnáltam egyáltalán a "belépőt".
A képen is jól látható kényelmes járdán sétálhattunk tovább, majd vadregényessé vált a táj, a folyó hol közvetlenül mellettünk, hol pedig jó 40-50 méterrel alattunk csordogált.

Sziklatálca, láncos kapaszkodó

A folyónak ez a szakasza a XX. Század elejéig járhatatlan és szinte ismeretlen volt.Csak 1906 februárjában ment végig Hajtsch Béla és testvére a befagyott folyón, útjukat még abban az évben júliusban kezdetleges tutajon megismételték. A Hernád áttörés ma a vadvízi kajakosok számára minősítőhely.A Hernád-áttörés turisták számára csak 1974 óta járható, amikorra a Hegyi Szolgálat a biztosító berendezésekkel együtt kiépítette a sziklajárdákat.
Kényelmesen, minden megerőltetés nélkül haladtunk tovább, gyönyörködve a tájban, mígnem elérkeztünk a sziklajárós szakaszhoz. Itt a sziklák csúsznak, sok helyen nincs kapaszkodó, alattunk pedig 30 méterre zúg a folyó.
Ilyen sziklatálcákon, láncos kapaszkodókon jutunk egyre feljebb... Minden lépésre oda kell figyelni, elég egy rossz mozdulat, és jöhetnek a hegyimentők. Vad, veszélyes táj ez...Mindkét kezemre szükség volt, a tériszonyom itt még nem jött elő. Nem szégyelltem, hogy időnként bizony négykézláb másztam fel.
A folyó mindvégig jobbra volt tőlünk, csak mi hullámvasutaztunk mellette. 15-20 méteres szintkülönbségekkel hol fent, hol lent haladtunk. A nehéz, láncos-tálcás szakaszokat kényelmes, puha talajú sétálóutak követték, amelyek csalósak voltak, hiszen ha csak kicsit mellélépünk, máris szánkázhattunk volna lefelé a jéghideg Hernádba.

A "hasas" szikla és a pánik

Eddig sem volt egyszerű az út, de amikor ezt az átkelőt megláttam, komolyan megijedtem. Eddig még csak-csak átevickéltem a sziklajárdákon, de amikor ezt a hasas sziklát megláttam, elfogott a félsz és nem bírtam tovább menni, csak kis segítséggel és hathatós rábeszéléssel. A szikla hasánál a lépcső ráadásul még kifelé lejtett is, jól látszik a képen, így lélektani hatása rám nézve egyértelmű volt, nem megyek tovább! Mindenben kapaszkodtam, amiben csak bírtam, rájöttem, hogy nem való ez nekem, maradjak csak a buszvezetésnél, motorozásnál, a hegymászást és egyéb láncos őrültségeket hagyjam meg a rátermett, magabiztos túrázóknak. De persze ott volt a "személyi hegyimentőm", aki végül átsegített ezen a szakaszon is, és vidáman haladtunk tovább.